A bringaérzékelős rendszer már régóta indukciós elven működött, vagyis ha a csomóponthoz érkezett egy vagy több kerékpáros, lerövidítette a váltási ciklusokat, viszont amikor nem tekert arra senki, nem szakította meg a keresztező autóforgalmat. Ezt egészítették ki esőérzékelőkkel.

A továbbfejlesztett lámpa külön figyelembe veszi a csapadékos időt, így amikor esik, még kevesebbet kell várakoznia a bringásoknak. A korábbi több perces várakozás most negyven másodperccel rövidült.

Ha a bringás barát közlekedési lámpa beválik, más kereszteződésekben is elterjedhet, így fokozva a rotterdamiak és hasonló kísérleteket végző más, holland városok lakóinak bringázási kedvét.

De nem csak Hollandiában kedveznek a bringásoknak

A köztudottan bringabarát nagyvárosban, Koppenhágában a közlekedési lámpák rendszerét a kerékpárosokhoz igazították. A rendszer lényege, hogy a csúcsforgalmat úgy alakítják, hogy a biciklisek zöldhullámot kapjanak, így aki 20 kilométer/órás sebességgel halad, annak még a lábát sem kell letennie a piros lámpa miatt. A megállások és újraindulások közismerten csökkentik a kerékpár hatékonyságát és meghosszabbítják a menetidőt. 

Szenzorok figyelik a bringásokat és ha ötnél több kerékpár közeledik a lámpa felé, akkor az tovább marad zöld, hogy ne kelljen megállni. A városvezetés szerint a koppenhágaiak így hamarabb jutnak el a munkahelyükre és onnan haza.

Természetesen a tervezéskor a gépjárművek szempontjait is figyelembe veszik, de a dán főváros közlekedésszervezési döntéseinél ezeket ma már hátrébb sorolják, mint a kerékpárokat.