34 fokot mutattak a hőmérők, amikor a mezőny Unley-ban nekivágott a 148,6 kilométeres távnak, s mire beértek a célba (Stirling), sem lett sokkal hűvösebb az idő. A verseny az elején mintha a keddi napot másolta volna, újra azt a három embert  – Will Clarke (EF Education First-Drapac p/b Cannondale), Nic Dlamini (Dimension Data ) és Scott Bowden (UniSA-Australia)  – láthattuk szökésben, mint az 1. szakaszon, igaz, hozzájuk csatlakozott Jaime Castrillo (Movistar) is. Végül az új fiú (kettős értelemben is, hiszen a spanyolnak ez az első felnőtt profi versenye) mutatkozott a legszívósabbnak, 42 kilométerrel a cél előtt maradt egyedül az élen, és majdnem 30 kilométert így is töltött, míg végül a mezőny 15 kilométerrel a cél előtt megfogta. Mivel a szakasz közben ismét Dlamini volt a legagilisebb a hegyi pontok gyűjtögetésében, továbbra is rajta marad a hegyi menőknek járó trikó.

Az út emelkedett ugyan a véghajrában, de nem annyira, hogy ne a sprintereké legyen a fő szerep, kulcsfontosságú mozzanat volt azonban, hogy az összetettben élen álló André Greipel (Lotto-Soudal) leszakadt. Caleb Ewan, aki már vasárnap, a People’s Choice Classicon és a keddi nyitószakaszon is hoppon maradt, most Peter Sagan (Bora-Hansgrohe) mögött megbújva várta a megfelelő pillanatot. Ahogyan azt a szakasz után nyilatkozta, jól ismerte az útvonalat, tudta, hogy hol tud pihenni azzal, hogy kicsit elbújik a mezőnyben és hol kell odatennie magát és az élére állnia.

A 25 éven aluliak versenyében élen álló, így fehér trikót viselő apró termetű ausztrál végül 25 méterrel a cél előtt bújt elő a háromszoros világbajnok mögül, majd ért elsőként a célba.