Dőreség lett volna nem számítani a Team Sky és élükön Chris Froome támadására a 19. szakaszon, melyen a Colle delle Finestre révén az idei Cima Coppi (legmagasabban fekvő emelkedője a versenynek) is található volt. Arra, hogy ez így fog lezajlani azonban valószínűleg csak kevesen tippeltek volna. Ahogyan elkezdett emelkedni az út, összeállt a híres Sky vonat, amelyet eddig nem igazán láttunk a Giro d’Italián, és tempót mentek Chris Froome-nak. Ezen a szakaszon Kenny Ellisonde volt a csapatkapitány leghatékonyabb segítője, többek között az ő vezetésével sikerült Domenico Pozzovivót (Bahrain-Merida) gondok közé taszítani. De még előtte, épp hogy nekikezdett a Sky a tőlük megszokott “kivégzésnek”, már elvesztette a kapcsolatot a főmezőnnyel Simon Yates (Mitchelton-Scott), a rózsaszín trikós. Új helyzet állt elő, Froome pedig 80 kilométerrel a verseny vége előtt teljesen egyedül megindult.
Chris Froome közvetlen üldözőinek egy öt fős csoport számított négy top 10-es versenyzővel: Tom Dumoulin (Team Sunweb), Thibaut Pinot (Groupama-FDJ), Miguel Angel Lopez (Astana), Richard Carapaz (Movistar), valamint itt volt még Sebastien Reichenbach, Pinot segítője is. Ő nagyjából az utolsó 5 kilométerre szállt csak ki a képből. Viszont szerepe utólag kulcsfontosságúnak bizonyult. Mint ahogyan Dumoulin beszélt is róla a szakasz után, Froome támadása után ő be szerette volna várni Pinot-t, hogy együtt vegyék üldözőbe a Sky versenyzőjét, ám Pinot ragaszkodott ahhoz, hogy Reichenbach is velük tartson. Dumoulin szerint a francia segítő úgy megy lejtmenetben, mint egy idős hölgy. A címvédő szempontjából utólag több értelme lett volna egyedül nekivágni az üldözésnek, főleg, hogy aztán a két fiatal dél-amerikai – akik a fehér trikóért folytatott küzdelemben egymás riválisai – is csatlakoztak hozzájuk felesleges ballasztnak. Chris Froome a váratlan húzásával – ki gondolta volna, hogy bevállal egy 80 kilométeres szólót – a taktika változtatására kényszerítette riválisait, s míg ment a sakkozás hátul, addig ő meghatározó mértékű előnyre tett szert.
A nap kérdése tehát gyakorlatilag az volt, hogy ez a csoport milyen hátránnyal ér célba Chris Froome-hoz képest. A helyzet pedig nem sok reménnyel kecsegtetett az üldözők számára. 50 kilométernél még ugyan 2 perc alatti volt a különbség, de az utolsó előtti emelkedő, a Sestiere tetején Froome már veszélyesen megközelítette Dumoulin virtuális összetett elsőségét. Mire 30 kilométeren belülre ért az élen egyedül tekerő brit bringás, addigra már képzeletben magát tudhatta a rózsaszín trikót és ez így is maradt a szakasz végéig.
Mindazonáltal ez az üldözőcsoport volt, amely némiképp mozgalmassá, változatossá tette az önnön végzete felé száguldó versenyt. Dumoulin és Pinot már több szakaszon is együtt dolgozott, és legutóbb a múlt vasárnapi 15. tappán fordult elő, hogy úgy érezhették, mind Richard Carapaz, mind Miguel Angel Lopez csak utazik rajtuk (nem mellesleg az Etnán, még az első héten Pinot is hagyta, hogy Dumoulin menjen tempót, amikor ketten voltak csak), gyakorlatilag végig a holland címvédő, valamint a tavalyi negyedik helyezett francia versenyző hű hadnagya tekert az élen, s miután ő teljesítette aznapi kötelességét, Pinot támadásba lendült.
Ekkor 5 és fél kilométer volt még hátra a szakaszból, Froome előnye már 3 és fél perc körüli volt. Kezdetben úgy tűnt, ebből sikerül Pinot-nak szépen-lassan lefaragnia nem is keveset, hamar 3 perc körülire csökkent csak a különbség 1-2 kilométer alatt. Nem sokára azonban Dumoulin vezetésével megérkezett a másik három versenyző, és Miguel Angel Lopez azon nyomban támadásba is lendült, Richard Carapaz ment utána, Pinot kicsit, Dumoulin pedig nagyon látszott leszakadni, de aztán újra összeállt a négyes.
Froome közben rendületlenül tekert az élen, fogytak az előtte álló kilométerek, míg egyre nagyobb lett a bizonyosság, hogy este már rózsaszín mezben távozik a helyszínről.
Második helyezett végül Carapaz lett a szakaszon, mögötte érkezett Pinot, Lopez majd Dumoulin is, aki így az egyetlen olyan versenyző maradt szombatra, akinek van még némi halvány esélye legyőzni Chris Froome-ot. Halvány esélye, hiszen 40 másodperc hátránnyal áll a 2. helyen.
A szakasz végére kiszorult az élmezőnyből Domenico Pozzovivo (Bahrain-Merida) is, 11. helyen ért célba 8:29 hátránnyal. Összetettben a 3. helyről a 6-ra esett vissza. A magát sokáig nagyon jól tartó Rohan Dennis (BMC) is kicsúszott az első tízből, jelenleg a 13. helyen állt, de ahogyan szó volt róla a hét elején, már ezzel is messze a legjobb Grand Tourját tekeri a verseny elején rózsaszín trikót viselő ausztrál időmenő.
A rózsaszín trikós Simon Yates végül 38 perc 51 másodperc hátránnyal ért célba a 79. helyen. „Fáradt voltam és extrém módon kimerült.” – nyilatkozta a brit versenyző a célba érkezése után. Beszélt arról, hogy a keddi egyéni időfutam óta nem tudta kipihenni magát, és hogy számítottak rá, hogy a Colle delle Finestrén fog támadni a Team Sky. Yates nem bán semmit és azt üzeni, egy napon meg fogja ezt a versenyt nyerni.
Még Yates leszakadása előtt a nap szenzációját Fabio Aru (UAE Team Emirates) távozása jelentette. Az olasz nemzeti bajnok az összetett 27. helyén kezdte meg a szakaszt, de nagyjából egy órát ült csak a nyeregben, amikor feladta a versenyt. Hogy betegség, sérülés vagy más okokból történt-e, arra az utólag nyilvánosságra hozott nyilatkozat szolgáltatott némi magyarázattal, melyben Aru elnézést kért csapattól, szurkolóktól, családtagoktól és az általa képviselt szponzoroktól is, de egyszerűen nem látta értelmét a további küszködésnek.
