A Trentói születésű Dario Pegoretti 1975-ben kezdett el inaskodni Luigino Milani (aki később apósa lett) veronai vázépítő műhelyében, ahol egészen a kilencvenes évek elejéig tevékenykedett. Dario a nyolcvanas évek végén kezdett el TIG-hegesztett acélvázakkal foglalkozni, a szakma meg nem értésével és megvetésével övezve. Sokan csak nevettek rajta, illetve azon a véleményen voltak, hogy ezt nem fogja tudni eladni. Nos ezek az emberek azóta már be is csukhatták a boltot.

A kilencvenes évek elején Milani visszavonult, és a céget, valamint a nevet Dario vette át. Egy Veronához közeli faluba, Illasiba költözött és megpróbált teljes energiával a TIG-hegesztett vázak fejlesztésére koncentrálni. Dario vázait nem a vázépítő szakma elismerése, hanem a profi országúti versenyzők támogatása tette szakmai és üzleti sikerré. A kilencvenes évek elejétől alacsonyabb tömegük és komoly merevségük miatt minden jelentősebb profi bringás hőkezelt acélcsövekből épített TIG-hegesztett vázakkal szeretett volna versenyezni. Mivel ezzel a technológiával annak idején csak Dario dolgozott magabiztosan, ezért borítékolható, hogy függetlenül attól, hogy milyen matrica virít egy annakidején ilyen technológiával készült vázon, az valójában Illasiban készült. Ez az időszak egész pontosan 1991-től 1997-ig tartott. Azt, hogy pontosan kik versenyeztek ilyen vázakkal azt nyíltan nem szokták kommunikálni, mindenesetre a műhely falán látható néhány árulkodó fax, melyeken Pantani, Chiapucci, Fondriest, Roche, Cipollini és Indurain testméretei és a hozzá passzoló vázgeometria láthatóak…

Saját néven 1997-ben készülnek az első vázak, a termékpalettára a kilencvenes évek közepén kerül fel az alumínium (ezen a téren is úttörő szerepet vállal Olaszhonban), azon egyszerű okból kifolyólag, hogy egyre nehezebb lesz acélvázakat eladni, így a cég túlélése a tét. Az ezredforduló után nem sokkal Caldonazzóba költözik a műhely és az egyedi megrendelések kielégítése mellett nagyrészt amerikai export köti le a cég gyártókapacitását…