Már három hete, hogy az én munkahelyemen is elrendelték a home office-t, bizonytalan ideig. Azon szerencsések közé tartozom, akik szinte semennyire, de legalábbis nagyon kis mértékben érzik meg a világban éppen zajló káoszt és bizonytalanságot.

Az előző hónapokban is volt lehetőségem itthonról dolgozni, persze nem állandóan. Március 12-én szóltak, hogy 13-tól otthonról dolgozhat mindenki, ezt alapos üzletfolytonosság biztosító felmérések előzték meg. A bejelentéstől függetlenül a szabadságom már be volt írva, 14-20 közé időzítettem a táborozást.

Mivel már hetek óta sejteni lehetett, hogy a határok idővel lezárulnak, plusz egyéb megfontolások miatt is végül úgy döntöttem, az idei edzőtábort belföldön, azon belül is a Mecsekben abszolválom. Az idő nagyon kellemes tavaszi volt, és noha hiányzott a brač-i panoráma, terv szerint végre tudtam hajtani minden edzést, a cél a nyeregben töltött órák maximalizálása volt. Orfű csodás hely, még tavaly szerettem bele, mikor a kartörésemet követően csak drukkolni utaztam oda a hegyi OB okán.

Már az orfűi tartózkodás alatt sikerült gyakorlatilag nullára csökkenteni az interakciót más emberekkel, a hazatérést követően pedig bezárkóztunk a lakásba és csak a legszükségesebb indokokkal hagyjuk el a lakást: bringázás, élelmiszer vásárlás.