Az eredeti terv szerint a 21. alkalommal megrendezett négynapos mountain bike maratonon is a szokásos három hosszabb etap és a Planai időfutam várta volna a világ minden tájáról összegyűlt profi és amatőr mountain bike-osait 200 kilométer össztávval és 9000 méter szintkülönbséggel. Végül változott az itiner, kevesebb kilométer, de közel ugyanannyi mászás: 63 km 2500 szinttel, 54 km 2400 szinttel, 55 km 2400 m szinttel és 10 km 1000 m szinttel – így követték egymást a szakaszok.

A hóhelyzet, azaz a végig csapadékos és hűvös május teljesen átírta az eredeti elképzeléseket. Az, hogy minden változott, gyakorlatilag a szervezők profizmusát és alkalmazkodóképességét dicséri, volt B-terv és nem bújtak a gyakran pufogtatott közhely mögé, miszerint nyugodtan ráengedhetik a mezőnyt egy kerékpározásra alkalmatlan pályára, hiszen „mindenkinek ugyanolyan rossz lesz, a verseny az verseny így is”.

Az AlpenTour Trophy azonban arról szól, hogy – bár kőkemény a pálya – a közel félezer bringás nagyszerűen érezheti magát egy gyönyörű helyen, igazán sportos kihívást keresve. A nem kevés nevezési díjért cserébe valószínűleg nem örülne senki, ha egy órán át kellene hóban tolni a bringát, vagy éppen folyós sárban csúszni lefelé, inkább fenéken, mint keréken. Nos a 21. AlpenTour Trophy pályáját jelentősen átvariálták és szuper eseményen vehettünk részt sokadszorra.

A korábbi évekhez képest egyedül a Giglach-tavak vidéke maradt ki és egy másik hasonlóan szép tavat került el a verseny a Reiteralm tetején. Ezenkívül azonban sikerült úgy átvariálni az útvonalat, hogy a kritikus részek kimaradtak, helyenként ellenkező irányba haladt a pálya. Végeredményképpen csak 20-100 méteres részeken kellett leszállni a kerékpárról, pedig többször is felkapaszkodtunk 1800 méter környékére. Volt bőven elég technikás (és száraz) nagyon is élvezhető singletrail, sokféle emelkedő, a végén a DH-pálya pedig akármilyen fáradt állapotban is előcsalt a célig a mosolyt.