A Zengő Kerékpáros Sportegyesület színeiben ugyanis rajthoz áll az 1996-os Párizs-Roubaix győztese az olasz Andrea Tafi, aki pályafutása során olyan nívós sikereket mutathat fel, mint a Lombard Körverseny (1996), az olasz nemzeti bajnokság (1998) vagy a Flandria Kör (2002) megnyerése.

Nem először érkezik hazánkba, milyen élményei vannak az országunkról?
– Magyarország egy nagyon szép ország, bár eddig még csak két városban jártam, Zalakaroson és Budapesten. Zalakarosban az tetszett leginkább, hogy karnyújtásnyira van a természettől és a Balatontól. Igaz Budapesten csak egy estét töltöttem, mégis nagyon megfogott, egy pörgő, de élhető városnak tartom.

Hogyan jött a lehetőség, hogy rajthoz álljon a V4 Special Series UCI kategóriás versenyén?
– Megkerestek ezzel a megtisztelő lehetőséggel, én pedig úgy döntöttem, hogy élek vele. Kíváncsi vagyok, hogy mit tudok kihozni magamból éles szituációban, habár mar jó pár éve abbahagytam az aktív versenyzést, de minden lehetséges…

Milyen célokkal áll rajthoz a versenyen, mi az, amivel elégedett lenne?
– Nincsenek elvárásaim, nem is lehetnek. Jó hangulatot szeretnek teremteni a szurkolók számára, összemérni a teljesítményemet a fiatalokkal, felvenni velük a versenyt. Az eredmény nem annyira fontos, de a lehető legjobbat akarom kihozni magamból.

Pályafutása során nyert Lombard Körversenyt, Flandriai Kört és Párizs-Roubaix-t is, de melyik győzelmére emlékszik vissza legszívesebben?
– Egyértelműen a Flandriai Körverseny megnyerése a legnagyobb sikere a pályafutásomnak. Soha nem gondoltam volna, hogy meg tudom nyerni. Az utolsó kilométerek igazan különlegesek voltak számomra. Johan Museeuw és Peter Van Petegem kontrollálták az első csoportot, próbálták egymást megrajzolni. Négy kilométerrel a vége előtt indítottam, ők pedig hezitáltak, éppen annyit, hogy hazaérhessek.

Az 1996-os Roubaix minden kerékpárrajongó számára felejthetetlen. A Mapei-GB csapata egyszerűen leamortizálta a mezőnyt, végül Johan Museeuw győzött Gianluca Bortolami előtt, miközben ön a harmadik helyen zárt. Meséljen, kérem erről a napról?
– Valóban a kerékpársport egyik tényleg felejthetetlen napjáról beszélünk. Remek verseny volt, tudtam, hogy van esélyem nyerni. Mivel csapatként leamortizáltuk az egész mezőnyt és lényegében együtt értünk célba, így a harmadik hely nekem ugyanannyit jelent mintha első lettem volna.