Bár kicsit nagy volt a váz és emiatt a koskormány végén ülő fékkarokat is alig értem el, rövid időn belül úgy éreztem, hogy be kell szereznem egy saját országúti kerékpárt. Ezután jutottam egy leharcolt Puchhoz, amit az egyik szomszéd ex-exbarátnője hagyott évekkel ezelőtt a társasházi közös pincében. Igyekeztem saját igényeimre szabni: citromsárgára festettem, a kormányát egyenesre cseréltem és a váltókarokat is felrakattam a kormányra. Bár szép nem lett, és utólag visszaemlékezve műszakilag hagyott maga után kívánni valót, mégis boldogan mentem vele mindenhova. Miután ezt a belvárosban egy éjszaka ellopták, elérkezettnek láttam az időt, hogy vegyek egy szép és jó országútit.