A kerékpárosok gyakran csak bukósisakot viselnek, más védőfelszerelést nem. A sérülés függ a szakágtól (országúti, mountainbike, BMX, stb.), a kerékpározás "jellegétől" értem ez alatt, hogy hobbi biciklis valaki, vagy versenyszerűen űzi, hétvégi elfoglaltság csupán, kikapcsolódás a kerékpározás, vagy esetleg munkából kifolyólag, napi szinten használja a kerékpárt (pl. biciklis futár). Mind az akut sérüléseknek, mind a túlhasználtság miatti sérüléseknek megvan az esélye. Fontos, hogy amit tudunk, védjünk ki. Használjuk az erre kialakított védőfelszereléseket, illetve tartsuk be a közlekedési szabályokat, mert az ütközések jelentős hányadát maguk a biciklisek okozzák, amikor szabálytalanul előznek, kanyarodnak, vagy cikáznak az autók között.

Milyen sérüléseket szenvednek el leggyakrabban a kerékpárosok?

Egy tanulmány során versenyzőket kérdeztek sérüléseikről, majd ezeket összegezték. Zárójelben meg kell hogy jegyezzük, hogy (sajnos) a tanulmányok többsége nem 100%-ig megbízható, mivel a versenyzők elképzelhető, hogy nem emlékeznek jól a sérüléseik részleteire, de az is előfordul, hogy a profi csapatok eltitkolhatják a valódi gondokat, taktikai szempontból.

A legtöbb kerékpáros sérülés térd- (26-64%) és deréktájékon (15-60%) történik. Az egyik tanulmány azt találta, hogy a térd- és hátsérülések összevetve, mintegy 74%-át adták az összes sérülésnek. Ezeken kívül viszonylag nagy százalékot adnak a váll, és comb odaütésből adódó sérülések.

Esések során a kerékpárosok felsőteste szenvedi a legtöbb kárt: repedések, ficamok, törések, zúzódások, horzsolások, és hematómák a leggyakoribb akut trauma során elszenvedett sérülések. Érdekes módon, a BMX és mountainbike szakágban a legtöbb zúzódás és repedés a csípőcsonton és a kulcscsonton fordul elő.

Az EIAE (External Iliac Artery Endofibrosis) egy, a kerékpársportra jellemző állapot. Ekkor a csípőnél található artéria véráramlása csökken, ezáltal a lábak vérellátása is lecsökken.

A legtöbb sérülés egy-egy esés miatt következik be. Az egyik tanulmány megállapítása szerint, nagy sebességeknél a versenyzők a vállukat helyezik előre, majd földet érésnél próbálják “kigurulni” az esést. Ez magyarázhatja a sok kulcscsonttörést. A biciklisek sok esetben esés közben megpróbálják hárítani vagy legalább tompítani a becsapódást, ezért igyekeznek vállon vagy kézen landolni az ütközés után. Akiknek nem sikerül elég jól a mutatvány, annak rendszerint fej- vagy fogsérüléssel is számolnia kell.

A leggyakoribb sérülések között van még a lábtörés, és az ütközések következtében nagy veszélynek vannak kitéve a bringások bordái is. A csonttörések mellett sokszor történik inszakadás, -zúzódás, ráadásul a toplistás sérülésfajták többnyire nem külön-külön, hanem különböző kombinációkban együttesen sújtják az áldozatokat.

Egy 1981-es felmérés szerint a legtöbb esés defekt vagy más versenyzővel való ütközés után történt. A mountainbike szakágban a kormányon való átesés, illetve a komoly lejtőzés komolyabb sérüléseket eredményezhet.