William Richard Morris Ford-nál is komolyabban vette a kerékpározást. A Morris Minor, a Mini Morris és számos ma már ikonnak számító autómodellt jegyző angol gépjárműmárka alapítója a kerékpárversenyzésben találta meg a testmozgás és a versengés számára ideális ötvözetét. Az iskola befejezése után egy helyi kerékpárboltban helyezkedett el, bicajon közlekedett, illetve versenyzett is.
A századforduló előtti és utána következő évtizedében Morris majd’ minden hétvégén részt vett a szigetországban oly népszerű 10-mérföldes időfutam-versenyeken. A brit kerékpározásra oly’ jellemző szakág a mezőnyversenyt tiltó törvények nyomán vált népszerűvé, gombamód terjedt, a mai napig a szigetországi kerékpározás alfája és omegája. (Gondoljunk csak a mai brit időfutam-specialistákra, Wiggins-re, Dowset-re vagy akár Froome-ra!) A rendezők számára nem volt szükség engedélyre, hisz a versenyzők egyenként indultak, mint afféle kerékpáros túrázók. A versenyek egyben társasági összejövetelként is szolgáltak, Morris feleségét is egy kerékpárversenyen ismerte meg!
Morris életének első négy évtizedében a kerékpárnak meghatározó szerepe volt.
Az 1900-as évek elején W. R. Morris nemcsak az Oxfordshire megyében rendezett bicajos megmérettetéseken, hanem a környező versenyeken is indult, több ízben volt az Aston Martin alapító és tulajdonos sporttárs, Lionel Martin ellenfele. Halkan megjegyezhető, hogy a kettőjük közti versengés egyöntetűen Morris elsőségét eredményezte – mind a kerékpáron, mind az autógyártás területén.
Morris a 10- 25- és 50-mérföldes táv megyei bajnoka volt, autómárkája pedig az 1930-as évekre nemcsak a brit piacon, hanem egész Európában piacvezető. William Richard Morris vagyonos gyáriparossá vált, akit bőkezű adakozóként tart számon a történelem. Vagyonának jelentős részét fordította jótékony célokra, döntően orvosi ellátásra és fejlesztésekre. Mindezért a király lovaggá ütötte, 1941 után Morris hivatalos címe és megszólítása Lord báró Nuffield volt.
