Jump to content

Salzkammergut Trophy

2019. 07. 30. 22:33

A Salzkammergut Trophy az egyik legnépszerűbb mtb maraton Európában, a közeli helyszínnek és a kiváló szervezésnek köszönhetően a versenyen a magyar részvevők száma is mindig magas, de kiemelkedő eredményt ritkán érnek el hazánk montisai. 2019-ben viszont a B távon egy magyar versenyző nyert, Poór Brigitta (Merida Maraton Team CST) volt leggyorsabb a 119,5 km hosszú 3848 méter szintet tartalmazó pályán. Most az ő beszámolóját olvashatjátok a versenyről.

Az esélytelenek teljes nyugalmával álltam be a rajtba, nagy mosollyal az arcomon, a terv pedig az volt hogy sikerüljön nagyobb megtörések nélkül végigtekerni a távot! Egész jó tempóban rajtoltam el és szépen haladtam az első emelkedőn felfelé, amit kifejezetten élveztem, kicsit féltem is, hogy esetleg túl gyors kezdés lesz és a végére megtörök. Majd nagy lendülettel megkezdtem az első lejtőt, de sajnos a jókedvem nem sokáig tartott, mert kb. a táv 11. kilométerénél észrevettem, hogy sikerült begyűjtenem egy hátsó defektet! Rettenetesen csalódott lettem, semmiképp se akartam feladni, pláne nem ilyen korán, szóval gyorsan összekaptam magam fejben majd belenyomtam egy habot és egy patront a gumiba. Így tekertem el az első szerviz állomásig, ahol fel tudtam pumpálni rendesen a gumit és folytathattam a versenyt.

Az első 60 km eszméletlen gyorsan eltelt, szinte észre se vettem, hogy már a táv felét le is nyomtam. Rutinos barátaim kiadták a titkot, hogy mikor a tóhoz érek a sík szakaszra ott semmiképp ne vezessek, száguldozzak különben gondom lesz utána a legmeredekebb mászáson. Ehhez hűen, kicsit megpihentem azon a részen és frissen vágtam neki a hegynek. Az első felét viszonylag könnyedén vettem, de aztán az aszfaltos meredek háromnegyedénél én is leszállni kényszerültem. Majd jöhetett a folytatás az 1500m magas hegy tetejére, ahol már nekem sem volt melegem így elővettem a szélkabit a lefelére.

Menet közben már mondogatták hogy milyen pozícióban haladok, amivel különösképp még nem foglalkoztam. Ugyan a defekt miatt kicsit visszacsúsztam már a legelején, de aztán szépen gyűjtögettem be az ellenfeleket,mígnem a nagy hegyről lefele befogtam az addig élen álló csajt. Innen még sok volt vissza úgyhogy mindenféle taktika vagy kockáztatás nélkül haladtam tovább saját kis tempómban. Az utolsó emelkedő azért nem esett már olyan jól, csak könnyű áttételen bírtam forgatni. Úgy voltam vele, hogy ha 100km-ig elérek ebben a pozícióban akkor onnan már nem adom! Még megálltam az utolsó frissítőnél, betoltam gyorsan egy sütit, aztán a maradék 20km-re sebességet váltottam és száguldoztam a cél felé! Eszméletlen jó érzés volt 7 óra után áthaladni az első helyen a célvonalon! Újult erőt adott a folytatáshoz, hogy még valamit hozzak ki ebből az évből!

A továbbiakban úgy tervezem, hogy augusztus 3-án rajthoz állok az Xterra EB-n Csehországban, majd 17-én Németországban egy  Xterra Világkupán. Illetve beneveztem az augusztus végi Old Lake Man középtávú triatlonra. 

Ez az év kicsit lazára sikerült, de jövőre nagy terveim vannak!!”

(Forrás: bikemag.hu / fotó: pixabay.com)